Elment REX!
Úgy ment el ahogy élt, méltósággal.
Élete utolsó másodperceiben is csak azzal törődött nekem adhasson.
Keményen vívta haláltusáját, mindezt egyetlen hang nélkül.
Tudta, hogy hosszú útra indul, hogy neki most el kell mennie,
gyönyörű szemével búcsúzott tőlem, örökre.
Még nagyon friss a fájdalom, nagy az űr mit maga után hagyott, talán soha nem lesz másként.
Egész életében csak adott, feltétel nélküli szeretetet és ragaszkodást.
Feltétel nélküli volt a bizalom, hogy számíthatok rá és ő is számít rám.
Embertől nem kaphat senki azt, mit ő nekem adott.
Nehéz leírni, megfogalmazni, de talán nem is lehet.
Hálás vagyok a sorsomnak, hogy ő velem volt, hogy pont ő, és nem egy másik.
Kivételes egyede volt fajtájának és nem csak külsőleg.
Neki lelke volt és az gyönyörű.
Drága Kiskutyám!
Tudom ahova mentél már nem érzed a fájdalmat, sem testben sem lélekben.
Az örök vadászmezők végtelen nyugalmában boldog vagy.
A menyországba nem juthat be mindenki, de te ott vagy,
mert a jók között is a legjobb voltál.
Kértelek vigyél magaddal, de te itt hagytál, talán van még dolgom mit nekem szántál.
De hiszem és tudom egy nap találkozunk,de addig is nagyon hiányzol.
Itt vagy a szívemben, a lelkemben és tudom,hogy most is vigyázol rám.
Most is hallom hangod, ahogy csak te tudtál közölni velem valamit
és én értettem minden szavad, ahogy te is az enyémet
Nekem pótolhatatlan vagy és leszel, helyedre senki sem léphet.
Imádott Kutyusom! Hűséges Társam, Barátom!
Nyugodj békében!
